A földi életben az egyik legdrágább kincs, amit az ember kaphat, a gyermek. A kincseinkre pedig vigyázni szoktunk. Óvjuk, védjük őket. Ezért nagyon fontos, hogy drága kincseinket kire bízzuk. Mi, az iskolát fenntartó gyülekezet, az iskolában dolgozó összes munkatárs arra törekszünk, hogy a szülők által ránk bízott értékeket, talentumokat ne csupán megőrizzük, hanem azt tovább gyarapítsuk. Nem új keletű törekvés ez. Anabaptista elődeink kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztek az iskolai keretek között történő oktatásra. Bizonyíték erre az 1578-ban kiadott A Hutterite School Discipline (Hutterita Iskola tudományága) című könyv. Igaz, azóta elég sok idő eltelt. Nem minden korszak kedvezett a baptista iskoláknak. Hálásak vagyunk Istennek, hogy gyökereinkhez most visszatérhetünk. Szeretnénk, ha a ránk bízott gyermekek Istent szerető, családközpontú, becsületes emberek lennének. A gyermekek jövőjének alakításához szükségünk van, hogy aktívan együttműködjünk a kedves szülőkkel is. Felajánljuk segítségünket ebben a tekintetben is. Kérjük Istent, áldja meg az iskola munkáját, hogy a gyermekek testben és lélekben is egészségesen növekedjenek.
Pető Albert
Lelkipásztor